Volt egyszer egy séta a tudományért

2017. május 11. - Arth_ur

A "Séta a tudományért - March for science" kezdeményezés keretében április 22-én a világban több, mint hatszáz helyen mozdultak meg az emberek a tudomány, a tudományosság védelmében.
Györgyey János kutató biológus, azaz Arth_ur, az Együtt szegedi szervezetének egyik tagja tartotta a nyitó beszédet a Budapesten szervezett sétán (egyuttszeged.blog)

Köszöntök mindenkit!

A tudomány művelőit, a tudomány tanítóit, a tudomány kedvelőit és a tudományok iránt érdeklődőket egyaránt!

Amikor elhatároztuk, hogy csatlakozunk a March for Science kezdeményezéshez, még sehol sem volt a CEU bezáratása elleni tiltakozáshullám, fel sem merült bennünk, hogy a magyar politika aktuális eseményei így összeszaladnak ezzel a Föld napjára időzített, világméretű rendezvény­sorozattal.

Azóta persze többen is kérdezték, hogy ez a mostani sétánk akkor most politikai rendezvény-e?
A válasz egyszerre igen és nem.

gyorgyey_seta_beszed.png

Nem, mert amiről itt most szó van, az nem pártpolitika, nem szolgál pártérdekeket, nem szól politikai csoportosulások hatalmáról, rivalizálásáról. A tudomány pártok felett áll, a tudomány pártoktól független, és annak is kell maradnia. Nincs jobb- és baloldali tudomány, és nincs saját tudományunk sem valamiféle „világtudomány” ellenében. A tudomány, annak minden részével együtt az emberiség közös kincse.
Minden olyan próbálkozás, amivel egyesek megpróbálták kisajátítani maguknak a tudományt, vagy másokat kiszorítani a tudományból, a tudáshoz való hozzáférésből, csak bajt csinált.

Ugyanakkor igen, ez politikai rendezvény: tudománypolitikai. Arról szól, hogy kiállunk a tudomány függetlensége mellett, demonstráljuk azt, hogy a tudomány letisztult eredményeinek relativizálása, önkényes kétségbevonása megengedhetetlen.
Mindenkinek joga kell, hogy legyen a szabad vélemény-nyilvánításhoz, de senkinek nincs joga a saját habókos gügyüjeit egy szintre emelni a tudományos közösség nemzedékek óta csiszolt, konszenzusos következtetéseivel. Hiába mondja egy buszgyárból szalajtott milliárdos, hogy megszünteti a gravitációt, a gravitáció attól még nem szűnik meg létezni és a tömegvonzás törvényei sem fognak megváltozni.

Az utóbbi években azt is egyre gyakrabban hallom laikus tudománytagadóktól a tudományos elméletekkel kapcsolatban, hogy „Ez is csak egy elképzelés!” Persze!
A lapos Föld is egy elképzelés…
Meg az is, hogy a magyaroknak kilencet csavarodik a DNS-e…
És közben boldogan ringatják magukat abban a tévhitben, hogy az ő elképzelésük is van ugyanannyira jó és ugyanannyira igaz, mint a konszenzusos tudományé.
Pedig nem! Nagyon, nagyon nem!

Csányi Vilmos etológus professzor úr szokta fejtegetni, hogy életünkben, gondolkodásunkban milyen fontos szerepe van a hiedelmeknek. Viszont az egyszerű hiedelmek igazságtartalmáról még semmit nem tudunk. Ezért nagyon fontos, hogy megkérdőjelezzük, ellenőrizzük a hiedelmeinket. Pontosan ezt teszi a tudomány: megkérdőjelez, kísérletez, bizonyít, érveket sorakoztat fel és mérlegel. Dönteni próbál a saját szabályrendszerének betartásával. Ha a kutató fejéből kipattant hipotézis, a „hiedelem” az adott kor tudományos módszertanával igazolást nyer, tudományos elméletként közös tudásunk részévé válik. Ha viszont megcáfoltatik, akkor a tévhitek szemétdombjára kerül.

Mindenkinek lehetősége van a saját hiedelmét, elképzelését egyenrangúnak, vagy legjobbnak hinnie. De ha ezt igazságként állítani is szeretné, az ő kötelessége a bebizonyítása, és addig nincs joga kétségbe vonni a már bizonyítottat, amíg azt meg nem cáfolta. A bizonyítást nem háríthatja másra, nem bujkálhat összeesküvés-elméletek mögé, állnia kell a tudományos viták és ellenőrzések kereszttüzét.

Ilyen elveknek igyekszik érvényt szerezni a tudományos szkepticizmus. Azért kétkedünk, hogy szétválasszuk az ocsút a búzától: az áltudományos hókusz-pókuszt a megkérdőjelezés próbáját kiálló tudományos eredményektől.

A tudomány nem demokrácia, de mégis demokratikus.
Demokratikus, hisz mindenkinek joga van művelni, belemélyedni – az már egy másik kérdés, hogy esélyt, lehetőséget kap-e rá a társadalomtól – de a tudományos közösség nem zár ki senkit abból, hogy a tudományt művelje, gyarapítsa és természetesen vitassa is.
Viszont a tudomány nem demokrácia abban az értelemben, hogy többségi szavazással döntse el a tételei igazságát. Meg lehet szavazni kétharmados többséggel, hogy a Föld körül forognak a csillagok, de attól még a Föld forog. És ha a tudomány világában egyetlen ember úgy tudja ezt bizonyítani, hogy a bizonyítást senki nem tudja cáfolni, akkor neki van igaza: ez a tudományos konszenzus, és a tudományos világ többsége ezt előbb-utóbb belátja, megértve a bizonyítékokat.

Fiatal kutató koromban sokszor mondta a témavezetőm: egy dolog számít, jó tudományt kell csinálni! Ez az állítás úgy is maradéktalanul igaz, hogy azóta is vitatkozom vele azon, hogyan kell jó tudományt csinálni, és mi számít jó tudománynak. Mert a tudománynak, a tudományos gondolkodásnak egyszerre lételeme a vita és a konszenzuskeresés.

A tudományban pontosan az a szép és jó, hogy az állításai attól függetlenül igazak, hogy hiszünk bennük, vagy sem, hogy tetszik nekünk vagy sem. A tudományos igazságok objektívek. Az egyéni szándék, akarat nem befolyásolja Pitagorász tételét.
Még a jelenleg érvényes alaptörvényünk is tartalmazza azt a sok évtizedes alkotmányos tételt, hogy a tudományos igazság kérdéseit a tudomány művelői bírálhatják el, és ez így van jól!
A dolog pikantériája, hogy az alaptörvény 10 cikkel később pont ezt az elvet sérti meg azzal, hogy a tudományos konszenzust felülírja politikai megfontolásból…

És itt visszakanyarodunk aktuálpolitikai problémákhoz: ha egy egyetemet nem a tudományos és oktatási teljesítménye alapján ítélnek meg, hanem politikai célból akadályozzák a működését, akkor a tudomány szabadsága sérül.
Ha a hatalom mondvacsinált előnyök és hátrányok hangoztatásával próbál éket verni a tudomány intézményei közé és megfenyegeti azokat az egyetemi vezetőket, akik kiállnak a hatalom céltáblájává tett egyetem mellett, akkor a tudomány függetlensége sérül.

A tudománynak nem csak függetlennek kell lennie, de nem maradhat elefántcsont-toronyba zárva sem. Nem elég megvédenünk a relativizálóktól, a félelemkufároktól, az áltudományok haszonlesőitől. Ez az emberiség közös tudása, használnunk kell, tovább kell adnunk nemzedékről nemzedékre. Gyerekeinknek részesülnie kell belőle, hiszen ők lesznek azok, akik holnap már művelik, tanítják és remélhetőleg kedvelni is fogják. Ez pedig már kőkemény oktatáspolitikai kérdés.

Értő szemeknek és kezeknek kell szétválogatnia, hogy milyen korban és mit tanítunk nekik, és nagy tapasztalatú szakembereknek kell eldöntenie, hogy hogyan tanítsuk hasznosan és szerethetően.
De amikor már egy botcsinálta csempeárus ötletelése befolyásolja azt, hogy melyik iskolában, mit és hogyan tanítsanak, akkor baj van!

Nagyon nagy baj van!

Köszönöm a figyelmet!

A bejegyzés trackback címe:

https://egyuttszeged.blog.hu/api/trackback/id/tr1112497383

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jakab.gipsz 2017.05.12. 12:18:34

De amikor már egy botcsinálta csempeárus ötletelése befolyásolja azt, hogy melyik iskolában, mit és hogyan tanítsanak, akkor baj van!

Nagyon nagy baj van! Pontosan a tudománnyal van nagy baj !

A tudományt nem az aktuális kormánytól kell félteni, hanem épen fordítva TŐLETEK akik gondolkodás helyet, sétálgattok és demonstráltok a saját rengeteg (tudóskodó) eszetek védelmében.

A tudomány nem újságírás és nem tudósok konszenzusos megegyezése, hanem bizonyítások sorozata, ahol a különböző tudományágak közötti kolleráció szolgáltat számunkra igazság érzetet.
A Tudományban pedig vagy van vagy nincs igazság, mert az, az igazság az egyetlen dolog amely nem dekonstruálható és nem relativizálható.
Ezzel szemben a hazugság, többek között a tudományról szóló hazugság is megmérhető, így a tévedés vagy a szándékos is.
És most egy kicsit pontosabban, de továbbra is játékosan, a tudomány nem játék, és nem nyelvjáték, amely keretében jogotok van megszabni azt mi tekinthetünk tudományosan kutatható diszciplínának.
Nincs jogotok, olyan állítások ráerőszakolására a társadalomra, amely szerint csak azok az állítások tekinthetők tudományosan megalapozottnak amelyeket, igazolni vagy cáfolni lehetséges. mert ez csak annyit jelent, hogy meglévő dolgokat járhatunk körbe körbe.

Ez ma a legnagyobb probléma a tudománnyal, hogy egy tautológiai állítások foglyai vagyunk.

Ezért az eleve elhibázott koncepcióért a legkevésbé a regnáló kormányok a felelősnek.

Tehát egyet tehettek húzzatok vissza a tanszékekre és kezdjetek el gondolkodni, hőbörgés helyett.